Közjegyzőknek

• A párkapcsolati erőszak gyakran gazdasági kontrollként jelenik meg: az egyik fél a másikat anyagi döntésekbe kényszeríti — kezességbe, kölcsönbe, vagyonáról való lemondásba, ingatlan átírásába. [UK Home Office]
• Ezek a jogügyletek gyakran épp a közjegyző előtt öltenek alakot — így a közjegyző az egyik kevés független szereplő, aki a jognyilatkozat megtételének pillanatában személyesen találkozik a felekkel.
• A közjegyzőnek törvényi kötelessége meggyőződni arról, hogy az okiratban foglaltak megfelelnek a fél akaratának — ez a kényszer alatti aláírás felismerésének jogi alapja, nem holmi „aktivizmus”. [Kjtv. 120. §]
• A kényszer, fenyegetés vagy jogellenes befolyásolás alatt tett jognyilatkozat érvénytelen lehet — a közjegyző gondossága a fél jogait és a közokirat hitelét is védi. [Ptk.]
• A felismerés itt nem diagnózis és nem nyomozás: a közjegyző a jogügylet körülményeit, az akarat szabadságát vizsgálja — ez a szakmája lényegéhez tartozik.

Itt nem „segítő beszélgetésről” van szó, hanem a közjegyzői eljárás meglevő, törvényes eszközeiről, amelyek pont az akarat szabadságának biztosítását szolgálják.

• Az akarat vizsgálata: a közjegyző személyes és konkrét kérdésre adott válasz alapján győződik meg arról, hogy a fél a jognyilatkozatot szabad akaratából, a következmények ismeretében teszi. [Kjtv. 120. §]
• Külön, négyszemközti meghallgatás: a felet a kísérő vagy a másik fél jelenléte nélkül is meg lehet hallgatni — kétség esetén a közjegyző külön meghallgatással tisztázhatja az akarat szabadságát.
• A tájékoztatási kötelezettség minden féllel szemben egyenlő: a közjegyző gondoskodik róla, hogy a tapasztalatlan, jogban járatlan fél ne szenvedjen hátrányt, és értse, mit ír alá. [Kjtv. indokolás]
• Aggályos körülmény esetén a közjegyző felhívja rá a fél figyelmét és feltünteti az iratban; ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését megtagadja. [Kjtv. 3–5. §]
• A jogügylet halasztása, a gondolkodási idő biztosítása szintén eszköz lehet — a nyomás alatt álló fél így kikerülhet a kényszerítő helyzetből, ha kéri vagy ha indokolt.

Négyszemközt · Nyugodtan · A jogügyletre fókuszálva · Soha nem a nyomásgyakorló jelenlétében

• Teremts természetes, indokolt helyzetet a fél külön meghallgatására (pl. a személyazonosítás, a tájékoztatás külön szakaszában), ahol a kísérő nincs jelen.
• Tegyél fel nyitott, nem sugalmazó kérdéseket: „Mit szeretne ezzel a szerződéssel elérni? Mit jelent ez Önnek? Van, amiben bizonytalan?” — az ügylet logikáján belül maradva.
• Győződj meg róla, hogy a fél érti a következményeket — különösen, ha a saját, nyilvánvaló érdeke ellen cselekszik; ez a tájékoztatási kötelezettség része.
• Ne minősítsd a másik felet, és ne mondd ki helyette, hogy „kényszerítik” — a feladat az akarat szabad megnyilvánulásának biztosítása, nem a vád.
• Ha a fél jelez, vagy kéri, tájékoztathatod a jogairól és arról, hogy az ügylet most nem kötelező — diszkréten átadható állami vagy civil segítő szolgáltatások elérhetősége is.

• Hallgasd meg a felet külön, a másik fél vagy a kísérő nélkül, és tisztázd az akaratát — ez az első és legfontosabb lépés. [Kjtv. 120. §]
• Ha aggályos körülményt észlelsz, hívd fel rá a fél figyelmét, és tüntesd fel az iratban; ha a fél tiltakozik a rögzítés ellen, tagadd meg a közreműködést. [Kjtv. 3–5. §]
• Ha alapos a gyanú, hogy a jognyilatkozat nem a fél szabad akaratából születik (kényszer, fenyegetés), a közreműködés megtagadása a törvényes út — végzéssel, írásban. [Kjtv. 5. §]
• Biztosíts gondolkodási időt, halaszd az ügyletet, ha ez segít kivenni a felet a nyomás alól — a sürgetés gyakran maga a kényszer eszköze.
• Tájékoztasd a felet a jogairól és a rendelkezésére álló segítségről, ha ezt kéri vagy ha indokolt — anélkül, hogy a szerepedből kilépnél.
• Tartsd tiszteletben a cselekvőképes fél döntését: ha a tisztázás után, szabadon mégis vállalja az ügyletet, az az ő joga — a te feladatod a szabad akarat biztosítása volt.

• A kényszer jeleit figyelmen kívül hagyni, és a kétséget elnyomva, gépiesen hitelesíteni az aláírást.
• A fél akaratát a kísérő vagy a másik fél jelenlétében, az ő „közvetítésével” tisztázni.
• A másik felet szembesíteni, „kihallgatni”, vagy nyomozni a magánéletükben — ez nem a közjegyző feladata.
• Diagnózist felállítani vagy kimondani, hogy „Önt bántalmazzák” — a feladat az akarat vizsgálata, nem a minősítés.
• A felet a saját, nyilvánvaló érdeke ellen, kérdés és tájékoztatás nélkül aláíratni, ha a szándéka kétséges.
• A gyanút vagy a fél közlését kifecsegni, a titoktartási kötelezettséget megsérteni.
• A felet a döntésében sürgetni, vagy épp helyette dönteni — a cél a szabad akarat, nem a te akaratod.
• Az aggályos körülmény iratban való rögzítését vagy a közreműködés megtagadását elmulasztani, ha indokolt.