Bölcsődében dolgozóknak

• A párkapcsolati erőszakot átélő családban a legkisebb gyermek is súlyosan érintett: a csecsemő és a kisgyermek megérzi a feszültséget, a félelmet, és ez a fejlődésére is hatással lehet. [WHO – gyermekek elleni erőszak]
• Ebben a korban a gyermek még nem tud beszélni a történtekről — kizárólag a viselkedésében, a testi állapotában és a szülőre adott reakcióiban jelez. Aki figyel ezekre a jelekre, fontos szerepet játszhat a korai felismerésben.
• A bölcsődei dolgozó napi, közeli kapcsolatban van a gyermekkel és a szülővel is — gondozás közben és az átadás-átvételnél olyan jelekre lát rá, amelyek máshol rejtve maradnak.
• Ha felmerül, hogy a gyermek veszélyben lehet, a bölcsőde a gyermekvédelmi jelzőrendszer kötelezett tagja — a jelzés nem választás kérdése, hanem törvényi feladat. [1997. évi XXXI. tv.]
• A felismerés nem diagnózis és nem nyomozás — a cél, hogy a gyermek és a bántalmazott szülő helyzete ne maradjon láthatatlan, és időben segítséghez juthasson.

A csecsemővel és kisgyermekkel nem lehet „beszélgetni” a történtekről — a gondozás (pelenkázás, fürdetés, etetés, altatás) viszont olyan közeli, mindennapi helyzet, ahol a jelek természetes módon láthatóvá válnak.

• Figyelj a testi jelekre gondozás közben, ítélkezés és külön „vizsgálat” nélkül — ne keress, csak vedd észre, ami magától látszik.
• Figyeld a gyermek reakcióit: kit keres, kitől húzódik el, mi nyugtatja meg, mitől dermed meg — ezek sokat elárulnak a biztonságérzetéről.
• Adj a gyermeknek kiszámítható, biztonságos jelenlétet — a bölcsőde sokszor az egyetlen hely, ahol nyugalmat és állandóságot él meg.
• Jegyezd fel tárgyilagosan, amit látsz (dátum, mit észleltél), a tények és a feltételezések, értelmezések világos elkülönítésével — ez később a jelzés alapja lehet.
• Ne fényképezd a gyermeket vagy a sérülést saját eszközzel — a dokumentálás az intézmény szabályai szerint, a vezetővel egyeztetve történjen.

Négyszemközt · Ítélkezés nélkül · A gyermekre fókuszálva · Soha nem a másik szülő jelenlétében

Kulcsszabály: ha az egyik szülőről feltételezed, hogy bántalmaz, az ő jelenlétében ne hozd szóba — a kérdés ilyenkor veszélyes lehet az erőszakkal érintett szülőre és a gyermekre is.

• Keresd a négyszemközti, nyugodt pillanatot az erőszakkal érintett szülővel, a másik jelenléte nélkül (pl. átadásnál, ha egyedül jön).
• A gyermekre fókuszálj, ne vádolj: „Az utóbbi időben nyugtalanabb / rosszabbul alszik. Hogy vannak otthon? Miben segíthetnénk?”
• Ne minősítsd a másik szülőt, és ne sürgesd döntésre — a felismerés és a bizalom fenntartása fontosabb az azonnali „megoldásnál”.
• Ne ígérj feltétel nélküli titoktartást — a bölcsődének jelzési kötelezettsége van; ezt tapintatosan, a gyermek érdekére hivatkozva el lehet mondani.
• Ha kéri, adj át diszkréten segítő elérhetőséget (OKIT, NANE, Patent) — úgy, hogy az ne legyen feltűnő, ha a másik szülő hozzáfér.

• Dokumentáció — a megfigyelt jelek, a gyermek viselkedése, a szülők dinamikája, dátummal; a tények és az értelmezések elkülönítésével, az intézmény szabályai szerint. [NICE NG76]
• Egyeztetés az intézményvezetővel és a gyermekvédelmi felelőssel — a jelzés nem magányos döntés, hanem szakmai eljárás, közös felelősség.
• Jelzés a gyermekjóléti szolgálat felé, ha a gyermek veszélyeztetettsége felmerül — a bölcsőde a jelzőrendszer kötelezett tagja, az eljárásrend szerint. [1997. évi XXXI. tv.]
• Az erőszakkal érintett szülő támogatása: diszkrét, biztonságos segítő-elérhetőségek felkínálása, a döntését tiszteletben tartva.
• A gyermek számára nyugodt és kiszámítható környezet biztosítása a bölcsődében — ez önmagában is védőfaktor.
• A bizalmi kapcsolat fenntartása a családdal — gyakran ez az egyetlen szál, amelyen keresztül a segítség egyáltalán eljuthat.

• A jeleket automatikusan az életkornak, a fogzásnak, a „nehéz természetnek” tulajdonítani, és szó nélkül hagyni.
• Az érzékeny témát a másik szülő jelenlétében szóba hozni, ha róla feltételezed, hogy bántalmaz.
• A szülőt szembesíteni, „kivizsgálni”, vagy a jelzőrendszert megkerülve saját szakállra eljárni.
• Feltétel nélküli titoktartást ígérni a szülőnek, holott jelzési kötelezettség áll fenn.
• A gyermeket vagy a sérülést saját telefonnal fényképezni, vagy a megfigyelést a magánszférába tolni.
• Az erőszakkal érintett szülőt hibáztatni („miért nem lép”), vagy a döntése helyett dönteni.
• A jelek dokumentálását, a vezetővel való egyeztetést vagy a jelzést elmulasztani.
• A gyermek előtt a szülőkről minősítően beszélni, vagy a helyzetet a többi szülővel megosztani.